1989. január 16.-án kezdődött az a civil tüntetéssorozat, ami a csehszlovák történelem mérföldköve lett, és közvetlenül vezetett a prágai rendszerváltáshoz.
(www.ceskenoviny.cz)
Eredetileg egy egyszerű civil megemlékezés lett volna, tisztelegve Jan Palach, önfeláldozásának emléke előtt, az akkor éppen 20 éves évforduló alkalmából. Mivel a rendszer brutálisan szétverte a megemlékező szertartást a spontán megmozdulás kinőtte magát egy komoly polgári tüntetéssorozattá. Messze a legnagyobbá, amit Csehszlovákia 1968 óta megélt.
Jan Palach
1969 Január16.-án felgyújtotta magát Jan Palach 21 éves egyetemista. Tiltakozó tettével el akarta érni, hogy az országa feleszméljen a letargiából, amit a Varsói Szerződés csapatainak megszállása okozott 1968-ban a Csehszlovák reformokra adott válaszul. Azt meg lehet állapítani az évek távlatából, hogy a kétségbeesett önfeláldozó cselekedetével elérte a célját, hisz 1989-ben rengeteg hétköznapi ember mozdult meg az események során, amit ma úgy ismerünk, hogy Palach-hét és erős impulzust adott a mélyben már érlelődő társadalmi változásoknak.
A civil tiltakozások sorát, hosszú évek csendje és apátiája után, 1988. augusztus 21.-én nyitotta meg egy több ezres megemlékezés a Vencel-téren. A résztvevők némán tiltakoztak a rendszer ellen. A megmozdulást kisebb ellenzéki szervezetek rendezték de a résztvevők többsége spontán módon csatlakozott. Természetesen mindenki tudta miről van szó. 1968. augusztus 21.-én tiporta el a szocialista béketábor egyesített hadereje a csehszlovák állam emberarcú szocializmus megtermésére tett kísérletét.
Ezt követte egy tüntetés Október-28.-án a Csehszlovákia függetlenségének 70.-ik évfordulóján, ahol néhány embert az Állambiztonság (StB. - Státní bezpečnost) emberei letartóztattak de nagyobb összeütközés a hatalom és a civilek között nem történt.
Újabb megmozdulás December 10.-én volt, amit hatalom is jóváhagyott, bár a helyszínt meg kellett változtatni. A Vencel tér helyett egy sokkal kisebb téren, a centrumtól távolabb tartották a megmozdulást. A szervezők gondosan ügyeltek rá hogy semmilyen rendbontás ne legyen, nem is volt. A hatalom nem tartoztatott le ezúttal senkit. Ami csak vihar előtti csendnek bizonyult a pár héttel későbbi események előtt, amik a Palach-héten történtek.
1989. január 15.-én vasárnap, több disszidens szervezet emlékező gyászszertartást szervezett a Vencel térre Jan Palach önfeláldozásának emlékére. Nem túl meglepő módon nem kaptak gyülekezési engedélyt a kommunista hátúságoktól, ennek ellenére már délután kettő körül összegyűlt kb. 1000 ember. Szent Vencel szobránál felolvastak egy kiáltványt, amiben felszólították a polgárokat, hogy ne engedjenek semmit az alapvető emberi jogaikból, senkinek a javára. Ezután virágok szerettek volna elhelyezni oda, ahol Jan Palach felgyújtotta magát, ezt azonban az Állambiztonság már nem engedte meg. Beavatkoztak. Azonnal letartóztattak 14 embert, köztük Václav Havelt, a cseh rendszerváltás későbbi meghatározó vezetőjét, egyben első szabadon választott köztársasági elnökét is. Időközben a gyűlés több ezer fősre duzzadt, amit a rendvédelmi erők gumibotozással, könnygázzal és vízágyú bevetésével oszlattak fel.
(www.ceskatelevize.cz)
A következő nap reggelén, az előző napi brutális hatósági fellépés elleni tiltakozásul kezdtek el az emberek a Vencel téren újra gyülekezni. Ezúttal a tiltakozás 3 órán keresztül tartott, majd az StB alakulatok hallatlanul nyers brutalitással oszlatták szét a tömeget. Paradox módon, ugyanezen a napon kezdődött Bécsben egy konferencia az európai biztonságról és együttműködésről. Ott a csehszlovák delegációt – amit az akkori külügyminiszter vezetett – megvádolták a Helsinki Egyezményben foglalt alapvető emberi jogok megsértésével. A folytatódó, mértéktelen erőszak bevetése a tüntetők ellen a következő napokon teljesen hiteltelenné tette a konferencián a csehszlovák felet.
17.-én kedden ismét gyülekeztek az emberek a Vencel-téren, amit ismét brutálisan széthajtott az Állambiztonság. A hatóság eljárásáról árulkodik, hogy békés járókelők is bekerültek a szórásba, akik éppen hazafelé tartottak.
18.-án szerdán, az aznapi Vencel-téri tüntetés előtt két tüntető békeszervezet két képviselője találkozott a kormányfővel, Ladislav Adameccel, aki vizsgálatot ígért a tüntetők szerinti eltúlzott rendőrségi fellépés miatt. A hatalom szemszögéből nyilván nem volt eltúlzott. A több mint ezer fős tömeg pár felszólalást követően, aminek során felszólították az államfőt a lemondásra, békésen feloszlott nem volt semmilyen atrocitás. Valószínűleg felsőbb utasításra, hogy a tüntetők biztonságban érezzék magukat, felbátorodjanak, és minél többen jöjjenek el a meghirdetett tüntetésre másnap...
1989. január 19.-én minden addiginál nagyobb tömeg gyűlt össze a Vencel-téren csakúgy, mint a Vencel tér környékén rendőr, népi milicista, karhatalmista és StB ügynök. A Vencel tér felső része majdnem megtelt emberekkel, elhangzott néhány beszéd. A tömeg éltette a Charta 77-et, Gorbacsovot, követelték Havelék szabadon bocsátását... Akkor a rendőrségi hangszórók megzavarták a tüntetés eseményeit, felszólítva mindenkit, hogy hagyják el az illegális tüntetés helyszínét. De ehhez csak pár helyen biztosítottak 2 ember széles kijáratot a tér szélein. Pár perccel később megindult a különleges fehér sisakos, fehér gumibotos kommandó a tér két oldaláról, majd a tüntetőket percek alatt hermetikusan körbe zárták. Ez a speciális kommandó aztán soha nem látott kegyetlenséggel ütötte-vágta az összetömörített tömeget, akiket egyesével emeltek ki a rendőrök. Minden tüntetőre több rendőr jutott. Mindenkit(!) igazoltattak és felírták az adataikat. Több mint ezer(!) embert letartóztattak. A letartóztatottakat az állambiztonságiak központjához vitték buszokkal, ahol a rendőrsorfal szidalmai és ütlegei között kellet befutniuk az épületbe.
(www.totalita.cz)
Másnap látni lehetett hogy a nyers és könyörtelen államhatalmi brutalitás elérte a feltehetően kívánt elrettentő hatást, ugyanis a Vencel-téren sokkal kevesebb ember gyűlt össze, mint az előző napokon, akiket azonban a karhatalom a mérhetetlen létszám és erőfölényével maximálisan visszaélve vízágyú, könnygáz, gumibot és mértéktelen agresszió révén szétkergetett.
(www.ceskatelevize.cz)
Szombaton, a később Palach-hétnek elnevezett eseménysorozat véget ért egy utolsó embertelen hatósági oszlatással ezúttal Jan Palach szülővárosában Všetaty-ban, ahol a földi maradványa is nyugszanak.
Palach-hét jelentőségét az adja, adta hogy elementáris erejű lökést adott az akkor még nem látott folyamatnak, amit már ezután nem lehetett megállítani: Csehszlovákiában 11 hónappal később megtörtént a demokratikus rendszerváltás, végbement a bársonyos forradalom.
(a totalita.cz, rozhlas.cz és a ceskatelevize.cz alapján)
Utolsó kommentek