Novemberben ünnepelte, több kiegészítő zenésszel együtt a prágai Palác Akropolis klubban egy remek koncerttel, és egy 5 cd-t tartalmazó ünnepi album kiadásával, a 40 éves fennállását a DG 307 zenekar.
Svědek spálenýho času, azaz „Az elégett idő tanúja” címet viseli az alkalmi 5 cd-s összeállítás, ami a Guerilla Records gondozásában jelent meg a koncertre időzítve, bemutatva több korabeli „stúdió” felvételt, amelyek 1979-80-ban készültek. Egyrészt egy lakásban kialakított illegális és kezdetleges hanganyagrögzítésre alkalmas helyen, másrészt a legendás underground tanyán, a Dél-csehországi Nova Viska-n felvett koncerteken. Csodával határos hogy megmaradtak ezek a felvételek, és egészen hihetetlen hogy nem vesztek el az eltelt idő folyamán. Ami lehet, hogy annak köszönhető, hogy mindenki azt hitte, hogy elvesztek. Nemrég azonban előkerültek, és végre a kiadásukra is sor került.
(Lidi krve / Dar stínům - Zene: Emberek vére / Adomány az árnyaknak albumról)
Fontos megjegyezni, hogy Csehországban, illetve a 40 évvel ezelőtti Csehszlovákiában sokkal durvább volt a kommunista rezsim, mint Magyarországon. Az underground zene, szó szerint underground volt. Mint bármi más akkori, valóban egyedi önkifejezési formát, a független zenét is szigorúan és kegyetlenül üldözte a korabeli rendszer. Míg Magyarországon például az Albert Einstein Bizottság zenekar lemezeket adhatott ki, ez a cseh underground zenekaroknak nem volt elérhető, még álom szintjén sem. Ott nem létezett a tűrt kultúrpolitikai kategória csak a tiltott és a támogatott. 1976-ban a csehszlovák kommunista állam egy monstre koncepciós perben börtönbüntetésre ítélt több underground zenészt, többek között a DG 307 társalapítóját, Pavel Zajíčeket. Érdemes megjegyezni, hogy ez az igazságtalan per volt az egyik fontos kezdőlökése a Charta 77-létrejöttének. Zajíček 1 évet börtönben töltött, majd a most végre újra kiadott néhány koncert után, az állambiztonság brutális nyomásának kényszere miatt emigrált. Először Svédországba majd onnan nem sokkal később az USA-ba. Az ítéletet mellesleg 2003-ban a Cseh Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette.
A zenekar neve: DG 307. Ez egy 60-as, 70-es évekbeli diagnózis sorszám. Egy olyan speciális pszichikai zavart jelöl, ami annak idején lehetővé tette, hogy a fiatalok ennek segítségével, illetve esetleges diagnosztizálásával, elkerüljék az amúgy kötelező kétéves sorkatonai szolgálatot.
A zenekar, miután Pavel Zajíček visszatért Csehországba 1992-ben, újraindította a tevékenységét. Az eredeti vad és nyers hangzáshoz képest, ahol előfordult hangszerként a porszívó és a fúrógép is, a 90-es években sokkal inkább a húros és billentyűs hangzás került előtérbe, a kísérletező hangulat meghagyásával. A most kiadott 5cd-t tartalmazó gyűjteményben azonban az echte „ős” DG 307 hallható újrakeverve. A dobozhoz hozzátettek egy nagyon igényes 100 oldalas kiadványt, ami 50 eredeti fotóritkaságot is tartalmaz.
(New York, Paříž, Praha / Uměle Ochuceno - New York Párízs, Prága / a "Mesterségesen ízesített" albumról)
A 70-es években, mint ahogy az, az albumon hallható, a DG 307 sokkal inkább az ösztöneire hagyatkozva zenélt, semmint valami tanult-tanulható zenei iskolát követve. Pavel Zajíček írta a zenéjükről, a 2002-es albumának, A Hisztéria Históriája (Historie Hysterie) borítóján, hogy a zene, amit a 70-es években csináltak; “ősi hangok töredékeinek az érintése, amik kellemetlenül csikorognak a füledben...az az időszak (a 70-es évek), nem nagyon akaródzik beszélnem róla, egy furcsa hálózata volt a legkülönfélébb abszurditásoknak és lehetetlenségeknek. Feltehetően éppen emiatt dühösen és játszva tettük, amit nem lehetett volna tenni. Úgy fejeztük ki magunkat, ahogy akartuk”. Zajíček korabeli versei, amik a zenekar szövegei is voltak, különösen nyersek voltak. Olykor a nyelvtani szabályokat is figyelmen kívül hagyva, azonnal a dolgok valójára és velőjére irányultak, egyúttal hordozva egyfajta különleges pátoszt, amivel egyre azt sugallták a hallgatóknak, hogy; Szedd össze magad!
(Papirovy aPsolutno (lefordíthatatlan zseniális szójáték, szószerint kb. Papír AbszolútumNem, de a b-t, p-re cserélve az amúgy is nyomasztó abszolútum kap egy sötét, kutyára utaló árnyalatot)
Nem hiszem, hogy erről az 5cd-s albumról ki lehetne ragadni pár számot, egyszerűen a maga sajátos formájában zseniális mindegyik. A doboz, Az elégett idők tanúja (Svědek spálenýho času) azt adja pontosan, amit a címe is ígér, bár minden komorság és sötétség mellett is kihallhatóak a remény szavai: „Gyere megmutatom az álmok birodalmát, az úton vérrel találkozol.”
(komoly ritkaság, élő korabeli koncertfelvétel)
A bejegyzésben szereplő cseh szavak kiejtése:
Palác Akropolis - pálác ákropolisz
Svědek spálenýho času - szvjedek szpáleníhó császú
Nova Viska - nová viszká
Pavel Zajíčeket - pável zájicsek
Lidi krve - ligyi krve
Dar stínům - dár sztyínúm
Paříž - párzsízs
Uměle Ochuceno - umjele ohhuceno
Utolsó kommentek