Egy sikeres kis cseh cég régi fegyvereket gyárt az egész világnak.



      Ha a középkorról van szó, és azon belül is a középkori hadviselésről, akkor Jan Jelínek a tudásával zsebre tehetné a történelemoktatók többségét. A középkori hadviselésről, taktikáról, küzdőstílusokról, fegyverekről hosszú órákat képes értekezni. A legérdekesebb az, hogy nem száraz lexikális tudást ad csak át, hanem ismeri a gyakorlati oldalt is. Az összes fegyvert képes használni, ismeri hogyan viselték a vérteket, tudja miként lehet mozogni bennük. Minden fegyvert, amit a cége gyárt lelkiismeretesen ki is próbál. A Kovex-Ars a legnagyobb régi fegyvergyártó vállalkozás Európában.

      A fegyvereket és vérteket, amik megállnák a helyüket a középkor csatáiban is (középkori/ókori fegyver és harcfanatikusok a világ minden táján, nap mint nap próbára teszik őket) Csehországból a világ majd minden országába exportálnak az USA-tól Ausztráliáig. Autentikus korabeli harci eszközöket gyártanak kézi kovácsmunkával. Válság ide-oda, ma már annyi megrendelésük van, hogy jó párat kénytelenek lemondani, mert egyszerűen nem képesek legyártani annyi régi fegyvert amennyire igény lenne. 2 nagy műhelyben 20 alkalmazott gyárt mindent, a római légiósok által használt gladiustól a párbajra és hátba szúrásra teremtett reneszánsz korabeli rapírig.

      A legkeresettebbek egyértelműen a különböző kardok, per pillanat a legdivatosabbak a kelta fegyverek. Sajnos nem maradt fenn túl sok eredeti és bizonythatóan kelták által kovácsolt kard, de amit kiadnak a kezük közül annak forma és anyaghűségére garanciát adnak. Elmúltak már azok az idők amikor a modern fegyverkovácsok különböző filmek alapján gyártottak korabelinek gondolt fegyvereket hipermodern gépekkel és mai ultrakönnyű fémötvözetekből…

      Jan Jelímek jól emlékszik a kezdetekre. A középkor hadviselése és fegyverei már akkor érdekelték amikor még a kommunizmusban, egy TSZ mezőgazdasági gépszerelőjeként dolgozott, és ahol a munkaidején kívül kezdett el saját szórakoztatására és szakállára fegyvereket kovácsolni, minden szaktudás nélkül, úgy ahogy ő elképzelte a korabeli fegyvereket. Ennek megfelelően aztán az első kísérletek elég bumfordiak lettek, de már használhatóak mint kard. Elkezdett múzeumokba járni és ott találkozott szakértőkkel, akiknek a tanácsai alapján tökéletesítette a fegyverkészítési technikáját. Ezzel párhuzamosan a barátaival elkezdték gyakorolni a fegyverforgatást és a korabeli harcot reprodukálni először csak a saját szórakoztatásukra nagyjából egy évig, aztán elkezdtek bemutatókat tartani az úttörőtáborokban. Pár évvel később felfedezte őket a csehszlovák filmipar, ahol a harcosok felfedezték maguknak a korhű kosztümöket, amikkel kiegészítették a korabeli vértezetüket. Időközben a vívás kifinomultabb trükkjeit is elsajátították képességeiket professzionális szintre emelve valamint a filmes kaszkadőrüktől is ellestek jó pár trükköt.

      A csoport a 80-as években engedélyt kapott hogy (Nyugat-)Németországban felléphessenek. Ott nagyon nagy sikereket értek el a vívótudományuk bemutatóival, akkoriban a német bajvívók a középkori fesztiválokon még maximum kosztümökben vívtak és viszonylag kezdetleges technikával, így amikor bevonult a 8 cseh viador teljes vértben, remekbe szabott kardokkal pajzsokkal felszerelve, és nagyon látványos vívótechnikával egymásnak estek az akkor mindent felülmúlt. A német hagyományőrző vívók a kardokon kezdve, a láncingeken át a lemezvértekig mindent azonnal nagyon jó pénzért meg akartak venni. Itt és így kezdődött az egész üzlet. A rendszerváltás után öltött az egész teljesen legális formát amikor megalapíthatták a saját cégüket. A középkori harci bemutatókat folytatták turnézva mindenhol Európa szerte, remek kapcsolatokat alakítottak ki az érdeklődőkkel, amiket aztán a fegyverkovács üzletben kamatoztattak.

      Ma havonta csak kardból 100 darabot készítenek, természetesen nem csak hagyományőrzők a vásárlóik, egyre gyakrabban rendelnek tőlük dekorációs célokból. A cégnek van internetes boltja is, de a legtöbb terméket a hagyományőrző fesztiválokon értékesítik ahol a vásárlók ki is próbálhatják a termékeket és meggyőződhetnek a minőségről illetve a strapabíróságról. Minden egyes darab eredeti és egyedülálló az egyedi kézi kovácsolásnak köszönhetően.

      Elkészíteni ezeket a fémfegyvereket még a mai modern eszközökkel is pokoli nehéz, az éleket különösen nehéz és hosszadalmas munka kikovácsolni és megfelelően kézzel kicsiszolni. Az egész fegyverkészítési procedúra tisztességes megtanulása 2-3 évet vesz igénybe. Az új megfelelő munkaerő előteremtése komoly probléma a cégnek, 150 jelentkezőből maradt összesen 8 aki rendesen megtanulta a szakmát és hajlandó is volt dolgozni a jól fizetett, de nagyon kemény fizikai munkát igénylő, füstös és forró és időnként elképesztően hangos munkahelyen (néha 10 kovács is dolgozik egyszerre egy időben). A másik problémájuk a megfelelő alapanyag beszerzése, amióta a jó minőségi acélt adó Kladno-i gyárnak befellegzett, ma Ukrajnából vesznek acélt, de annak nincs olyan jó minősége. Annak ellenére, hogy a mai kardok nem olyan tartósak, és tompán lekerekített heggyel áruljak őket még mindig fegyverről beszélünk, Dániában például minden kard egyedi számot kap és fegyverviselési engedély kell a tartásukhoz.

      A cég a jövőben nem azt tervezi, hogy pusztán a fegyvereladásokból és bemutatókból éljen meg. Már pár éve tartanak a felújítási munkálatok egy Sumavai kastélyban közel az osztrák és a német határhoz ahol egy összeurópai hagyományőrző vívócentrumot akarnak nyitni, ahol majd előadásokat rendeznek és reményeik szerint Európa hagyományőrző vívó elitje és rajongói ott diskurálhatnak majd a szemináriumokon a tapasztalataikról. Érdeklődő a tapasztalatuk szerint biztos, hogy több mint elég lesz, hisz regisztrált bajvívóból majdnem egymillió van világszerte.